na most kéne kard ide fából, hogy megszabadítson a mából... lassan összefolynak a falak, fény-halak. kavarog a gyorsfolyású patak... na most kéne, hogy jöjjél te, a reménytelenségek közepébe. utat törve egy fakarddal, megmenteni engem egy hülye kis dallal...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése