szóval így sulikezdés után megint szemléletet illene váltanom. ugyanis hiába vagyok alapjában véve optimista, ha a saját életemről van szó valahogy máshogy látom a dolgokat.
most egy kicsit minden jobbnak tűnik. most egy kicsit minden jobb lehet. most egy kicsit tőlem függ és mégsem.
nem fog érdekelni senki, ha épp ez kell hozzá. én megadtam/megadom mindenkinek az új esélyt, mintha mi sem történt volna - és nem érdekel, hogy(ha) nem élsz vele.
végülis (kevesebb mint) egy évet már kibírok. és a fontos dolgokra fogok koncentrálni. mert vannak/lesznek fontosabb dolgaim.

már egyáltalán nem fáj semmim, olyan jó érzés. :D
hétvégére megint lelépünk, mint mindig... KES-re meg semmire sem tudok menni.
majd legközelebb.