ez a nap ott lett elrontva, hogy felkeltem. kezdjük ott, hogy alapból nem tudtam aludni. utána sikerült az egyik szemembe berakni mindkét kontaklencsét... nem hittem, hogy ilyet lehet csinálni, de nekem sikerült. a suli részébe ne menjünk bele... sok ordibálás, mindig én csinálok valamit rosszul, hogy képzelem, hogy megszólalok vagy segítek másnak, mert lemaradt nem is értem!?. egyre világosabbá válik számomra, hogy nem tudok táncolni. egy előre nem bejelentett matek doga. faszaa, végre 4-esre állok - már nem emlékszem mikor volt ilyen utoljára - erre kezdjünk el megint röpdolgozatot írni. kb 4 év alatt egy kezemen megtudom számolni hányszor írtunk. -.- végülis számolgattam valamit, de mint kiderült utólag már az elején elcsesztem és végig rossz számokkal számoltam úgyhogy FASZA. és hétfőn megint írunk jee. én is tudom, hogy az idő nem az én oldalamon van és egyre csak fogy. de nem könnyíti meg a helyzetem, ha ezt minden egyes órán valaki az orrom alá dörgöli. egy lesajnáló tekintettel ajándékba, poor me.
egyébként mióta számít ilyen divcsinek, ha megvan valakinek a mein campf? pff na mindegy.

hogy egyetlen sikerélményemet leírjam azért: sikerült átvennem a jegyeket vasárnapra. (egyébként az operett szervezésén meg mindenki idegbeteg) szóval megyünk a nyugati teátrumbaaa és vasárnap minden kiderül és beborul!