100. bejegyzés, geez.

alapvetően kedves lény vagyok. nem sűrűn ismerem el a hibáimat, nehezen kérek bocsánatot és sokáig haragtartok.
sokat fordulok meg színházakban, mert ezt szeretem. szeretem a musicaleket is, bár én tovább látok MÁZS fenekénél kicsit... és egyszer elmegyek majd New Yorkba a Broadwayre is, igen.
szeretek fényképezni is, bár nincs különösebb tehetségem hozzá és egyáltalán nem vagyok kreatív sem. mindenestre csodálom azokat az embereket, akik hajlandóak elviselni, hogy nap, mint nap fényképezőgépet tolok az arcukba.
soksoksook sorozatot nézek, mert így alakult. (bár legalább nem a tvben...)
általában szeretem a radikális változásokat. legalábbis magamon mindenképpen.
imádom a havat, ezt várom egész nyáron és engem nem zavar áprilisban sem. nem szeretem ezzel szemben az esőt, főleg hogyha elázik a hajam. (jajdelányvagyok)
életem során egyszer sem raktam még ki a rubik kockát, de már tervben van. mint ahogy az is, hogy megtanulok fütyülni 2 ujjal.
szeretem kritizálni az embereket a nővéremmel (bár ő ezt tagadná), de nem hiszem, hogy jobb lennék bárkinél is. tulajdonképpen, ha kicsit is ismernél tudnád, hogy milyen problémáim vannak önmagammal (mind külsőleg, mind belsőleg).
gumicukorért és epres (vagy egész mogyis) milkáért sok mindenre hajlandó vagyok.
egy kezemen megtudom számolni kik azok, akik rendszeresen rámköszönnek msn-en. (mert nekem sem szokásom) - ők lennének a barátaim azthiszem.
van egy teljesen átlagos (normális, de közel sem tökéletes) családom, akik legalább mellettem vannak mindig.
nem mindig érek oda időben, de igyekszem. (rám legalább megéri várni. ;)
félek a galamboktól és úgy általában a rovaroktól.
nem jelölök vissza idegeneket iwiwen (akárhányszor is jelöl be...).
nem szeretek telefonálni. szeretek spontán smst kapni, ha eszébe jutok valakinek.
szeretek blogot írni a sok hülyeségemről, nem tudom miért.

jelenleg Budapesten tevékenykedem (mikor-mit). és van egy szerelmem Pamfil személyében.

és nem, rajtam nem fogsz DC cipőt látni... ;)

most akkor biztos ismersz. dejóneked.